Az orrpolipózis tünetei

Az orrpolipok kocsonyás állagú, az alapjukról elmozgatható nyálkahártya-képződmények. Főként az orrmelléküregekben, kisebb részben pedig az orrüregekben alakulhatnak ki. Annak ellenére, hogy az orrnyálkahártya duzzanatait – a vastagbélrák rákmegelőző állapotaihoz hasonlóan – polipoknak, orvosi szakkifejezéssel pedig orrpolipózisnak nevezik, ebben az esetben nem egy korai, kezdődő fázisban lévő rákos elfajulásról, és nem is rákmegelőző állapotról, hanem a nyálkahártya rendellenes burjánzásairól van szó.

Az orrpolipok kialakulásának pontos okai máig sem tisztázottak teljesen. A nyálkahártyák hosszabban elhúzódó és visszatérő (krónikus) gyulladása az egyik lehetséges általános kiváltó ok, de emellett több más oki folyamat is szerepet játszhat. A krónikus nyálkahártya-gyulladásért többek között olyan triviális tényezőek felelőssé, mint amilyen az erősen szennyezett városi levegő, a dohányzás és a passzív dohányzás, a lakás nem megfelelő párásítása – ez főként abban az esetben lehet baj, ha nagy forgalmú út mellett lakunk – esetenként pedig anatómiai okok, így például az orrsövény ferdülése is gátolhatja az orrmelléküregek megfelelő szellőzését.

Az orrpolipok a legtöbb esetben mindkét orrmelléküregben jelen vannak, nem ritkán többszörösen is. Az orrpolipok jelenlétének következménye, hogy az orrlégzés többé vagy kevésbé akadályozottá válik, a vizenyős duzzanatok ugyanis nemcsak magukat az orrjáratokat, hanem az orrüreg hátsó, orrgaratba nyíló részét is eltorlaszolhatják.

Milyen tüneteket, panaszokat okoznak az orrmelléküregben lévő polipok?

Az orrpolipokkal jó ideig panaszmentesen is együtt lehet élni. A tünetek azonban – a nyálkahártya-képződmények méretnövekedésével párhuzamosan – rendszerint egyre súlyosabbá válnak. Ebben az esetben műtéti beavatkozásra is szükség lehet annak érdekében, hogy Ön visszanyerje korábbi, akadálymentes orrlégzését és szaglását, amely – az ízérzékeléssel együtt – ugyancsak jelentősen romolhat.

A főbb panaszok a következők: eleinte orrdugulás, az orr teltségérzete, orrfolyás és a garat irányába lecsorgó váladék a jellemző. Mivel – főként kisebb méret esetén – az orrpolipok könnyedén elcsúszhatnak, elmozdulhatnak alapjaikról, előfordulhat, hogy valaki csak fekve nem kap levegőt, állva viszont igen, vagy éppen álló helyzetben dugul el az orra, fekvő helyzetben – például alvás közben – viszont akadálytalanul tud lélegezni. A nagyobb méretű orrpolipokra az ilyesmi már nem jellemző – ezek akár teljes mértékben elzárhatják az orrüregünket (ezek az úgynevezett obstruktív orrpolipok).

A nagyobb kiterjedésű orrpolipokra jellemző tünetek már az orrlégzés akadályoztatása miatt alakulnak ki. A páciens fokozatosan átszokik a szájon át történő levegővételre, amitől egy idő után kiszárad a torka, és egy idő után torokgyulladás is kialakulhat. Arcüreg-, homloküreg- és orrmelléküreg-gyulladás ugyancsak felléphet. Fejfájás, vagy az arctájékon megjelenő fájdalom ugyancsak kísérheti az orrpolipok jelenlétét.

A polipok növekedésének legutolsó fázisára az orr szinte teljes dugulása jellemző, amely horkolást, sőt alvási közben fellépő légzéskimaradást is előidézhet (ez utóbbit nevezik orvosi szakkifejezéssel alvási apnoénak). Ez már az az eset, amikor mindenképpen javasoljuk az Ön számára, hogy keresse fel klinikánkat, és beszélje meg szakorvosainkkal, hogy a polipok műtéti eltávolítása megoldást jelenthetne-e az Ön számára.

Kevésbé súlyos esetekben a szervezet gyulladásos folyamatainak csökkentésére irányuló kezeléssel – helyben alkalmazott, szteroid tartalmú orrspré és/vagy antibiotikus kezelés – is meg lehet próbálkozni. Ez azonban nem feltétlenül hoz tartós eredményt, ugyanis csak az orrüreg vehető célba vele, de nem igazán hat az orrmelléküregekben növekvő polipokra.