Vesekő

Vesekő

A veseköveknek többféle típusa létezik, ezek közül a leggyakoribbak a kálciumból és oxalátból álló kövek. Ezek kialakulása leginkább a táplálkozással és a napi folyadékbevitel mennyiségével függ össze, míg a ritkábban előforduló kövek esetén anyagcsere-betegség vagy fertőzések állhatnak a kő kialakulásának hátterében. A vesekövek többsége – 70-80 százalékuk – spontán módon, a vizelettel együtt ki tud ürülni, ha pedig ez nem történik meg, gyógynövénykészítmények alkalmazására, ultrahangos vagy lézeres beavatkozásra van szükség. Súlyosabb esetekben a bőrön át bevezetett, kamerával rendelkező fél-egy centiméteres eszközzel úgynevezett perkután műtétet vagy nagyon ritkán nyílt műtétet kell végezni.

Mi okozza a vesekövet?

A vesekövek a huszadik század elején jellemzően fertőzéses eredetűek voltak, ekkor ugyanis még nem álltak rendelkezésre olyan gyógyszerek, amelyekkel hatékonyan lehetett volna csökkenteni a gyulladásos folyamatokat. Ma ezzel szemben a vesekövek döntő többsége már nem fertőzéses eredetű, hanem életmódbeli tényezők miatt alakul ki.

A leggyakrabban előforduló, kálcium-oxalátból álló vesekövek kialakulásának okai főként a táplálkozási szokásokban, elsősorban a magas szénhidrát- és fehérjebevitelben keresendőek, illetve abban, hogy nem mindenki fogyaszt minden nap kellő mennyiségű folyadékot. A kálcium-oxalát ilyenkor könnyedén felszaporodik a vese kiválasztó folyamatai során, majd kikristályosodik, és tüskés felépítésű követ hoz létre.

Kalcium-oxalát vesekő

Kalcium-oxalát vesekő – érthetően fájdalmas

Magas kálcium-, illetve oxaláttartalmú élelmiszerek például a csokoládé, illetve a tejtermékek. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem kellene fogyasztanunk ezeket az ételeket – még akár egy már meglévő vesekő esetén sem – hanem a mennyiségről, illetve arról, hogy a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztással ellensúlyoznunk kell a kálcium- és az oxalátbevitelt. A kálcium-oxalátból álló vesekövek szempontjából az egyik leginkább veszélyeztetett csoport a testépítőké, akik fokozott mennyiségben visznek be fehérjéket és emellett tejet is, például a különféle turmixokkal.

A nem kálcium-oxalátból összetevődő, sokkal ritkábban előforduló kövek esetén nem az életmód, hanem a különféle anyagcserezavarok, illetve a fertőzések jelentik a fő kockázati tényezőt. A struvitból álló kövek húgyúti fertőzések eredményeként alakulnak ki, a húgysavkövek pedig elsősorban például a köszvényes betegeket, illetve bizonyos vérképzőszervi betegségeket érintik. A legritkábbak a cisztinkövek, amelyek kialakulása mögött a testi kromoszómák útján öröklődő anyagcserezavar áll.

Mik a vesekő jellemző tünetei?

Ha a vesekő a vesekelyhekben vagy a vesemedencében helyezkedik el, akkor általában tünetmentes marad. A kisméretű kövek ugyancsak sokáig tünetmentesek lehetnek. Más esetekben hátfájdalmat, illetve vérvizelést okozhatnak, erőteljes hasi fájdalom és vesegörcs pedig ugyancsak előfordulhat, ahogyan hányinger, hányás és a has puffadása is. Ezek a tünetek jelzik a kő mozgását és a vizelet torlódását a húgyrendszerben. Ha a kő miatt húgyúti pangás jön létre, akkor veseköves roham alakulhat ki, a pangás következményeként pedig húgyúti fertőzések is kialakulhatnak.

Milyen életkorra jellemző leginkább a vesekő?

A vesekő népbetegség, a lakosság mintegy 3-4 százalékát érinti. A vesekő gyakorisága szerencsére nem növekszik, sőt éppen ellenkezőleg, az utóbbi évtizedekben kevesebb eset fordul elő, mint ami korábban, a fertőzéses eredetű vesekövek idején jellemző volt.

Vesekő bármely életkorban kialakulhat – akár még gyermekeknél is – de általában 20-40 éves kor között fordul elő leggyakrabban. Jellemző még, hogy a férfiak esetében körülbelül kétszer gyakoribb a vesekövesség, mint a nőknél.

Hogyan diagnosztizálható a vesekő?

A fájdalom jellege, vagy a görcs kiindulási helye alapján általában jó eséllyel gyanítható, hogy a páciensnek veseköve van. Ennek igazolására érdemes hasi ultrahangvizsgálatot végezni. Ezen kívül vér- és teljes vizeletvizsgálatra is szükség van, többek között a kálcium és a húgysav koncentrációjának meghatározása érdekében.

Hogyan kezelhető a vesekő?

Ha a fájdalmas tünetek hátterében beigazolódik a vesekövesség, akkor az első és legfontosabb feladat, hogy megakadályozzuk a kő további növekedését. Ehhez elsősorban a napi folyadékbevitel növelésére van szükség. Az oxalátot tartalmazó kövek esetén fontos a B-vitamin megfelelő mennyiségű bevitele is, ez ugyanis gátolja az oxalátképződést. A második dolog, amit igyekszünk elérni, hogy a kő spontán, a vizelet útján távozhasson. A nők esetében ez jellemzően könnyebben elérhető, mint a férfiaknál.

A vesekő kiürülésének legkritikusabb pontja minden esetben a húgyhólyagba való bejutás. Ha a vesekő már bekerült a húgyhólyagba, akkor onnan a legtöbb esetben már további kezelés nélkül, magától is ki tud ürülni. A minél könnyebb ürülés különféle gyógynövénykészítményekkel segíthető elő, amelyek a húgyutakat sikamlóssá teszik. Ha a kő kiürült, a páciensnek érdemes elhoznia ezt hozzánk elemzés céljából, a kő összetétele alapján ugyanis megfelelő táplálkozási tanácsokat tudunk adni az újabb vesekő kialakulásának megelőzésére vonatkozóan.

A kálcium-oxalátból álló kövek zúzhatóak, így ezeket többnyire műtéti vágás nélkül meg lehet semmisíteni. A kezelésben használatos egyik megbízható módszer az úgynevezett lökéshullám-terápia: ennek során ultrahang segítségével, koncentrált energiabehatásnak tesszük ki a vesekövet.

Az anyagcsere-zavarok miatt kialakuló kövek esetében – például a cisztinköveknél – a gyógyszeres kezelések általában megbízható és hatékony megoldást jelentenek.

Abban az esetben, ha a vesekő betokosodott, műtéti megoldásra lehet szükség, ahol endoszkóp segítségével vezetik fel a vesekőhöz azt az eszközt – lézeres vagy ultrahangos berendezést – amellyel aztán szétroncsolható az egyéb módokon már nem eltávolítható kő. Lehetséges olyan eset is, amikor az endoszkópot magába a vesébe vezetik be a bőrön keresztül. Ha az endoszkópos megoldások valamiért nem lehetségesek, akkor nyílt műtét elvégzése válhat szükségessé.